Sertésköröm, vagy "disznóláb" rántva

Most fejeztem be az evést. Arra gondoltam, ezt azonnal le kell írnom. Bámulatos íz, bámulatos egyszerűség. A valaha volt híres, és különleges ritkaságnak tartott rántott borjúláb szegényesebb változata. Koleszterinszintünket nem kicsit emeljük egy adag elfogyasztásával. De megéri. 

Az egész ott kezdődik, hogy leballagsz a henteshez, és vásárolsz egy-két gyönyörű első körmöt, vagyis a disznó első lábát. Hogy mennyit? Mondjuk személyenként egyet. Ez bőven elegendő ahhoz, hogy szédülésig jól lakj.

A beszerzés után jöhet a tisztítás. Legyél nagyon alapos, mert az borzasztó élmény, ha szőrös ételt eszel. Ha ezzel végeztél, tedd fel egy edénybe, és sós vízben főzd puhára. A főzővízbe tehetsz ízesítésként hagymát, fokhagymát, de ezek elmaradhatnak.

Két-három óra is kell, mire puhára főnek a körmök, mert ha megfőtt, ki kell majd csontoznod. Így hát legyél türelmes. Közben persze készíthetsz köretet, például sült krumplit és a legfontosabbat, a tartármártást.

Ha a láb megfőtt, hagyd egy pár percet hűlni, majd  vedd ki a léből, tedd egy tálra, hogy felkoncolhatsd. Először vágd hosszában ketté, ha ezt nem tetted meg főzés előtt. Aztán szedegess ki minden csontot belőle. Hagyd teljesen kihűlni, a legjobb, ha hűtőbe teszed egy pár órára, ugyanis könnyebb lesz majd bepaníroznod a sütéshez. 

Tehát mintha rántott húst csinálnál, a műveletsor ugyanaz. Jót tesz az egésznek, ha teszel egy kevés fekete borsot a körömre.

A sütésnél vigyázz, ne legyen túl forró az olaj, mert a hús kicsit vizes, a bőr is nagyot tud robbanni a forró olajban. Gyakorlatilag csak a panírt kell pirosra sütnöd, és átmelegíteni a belsejét. Tálald a krumplival és a tartárral.